Hát ez valami pompás...

Legutóbb Haraszti Miklós állt elő a felemelő gondolattal: az ellenzék tegyen le arról, hogy tavasszal megbuktatható az Orbán-kormány, örüljön, ha az újabb 2/3-ot meg tudja akadályozni. 

Miért? Miért?! MIÉRT?!

Megvallom, ha a közvélemény-kutatási adatokat nézem, engem is szorongás fog el. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy tudom: ha egy csapat azzal fut ki a pályára, hogy csak két gólnál többel ne kapjon ki, aligha ússza meg fél tucat alatt. A győzelembe vetett hit hiánya, a vereség elkerülhetetlenségének tudata mindennél biztosabban garantálja az ellenfél diadalát. Akasszanak fel, ha értem, mi a sport a baloldali és liberális értelmiség nem csekély részének abban, hogy minden erejével rombolja a demokraták amúgy sem túl combos reményeit a tavaszi győzelmet illetően.

Nem, nem ezeket a megmondóembereket akarom hibáztatni a demokratikus ellenzék szerencsétlenkedéseiért, viselkedésük azonban mégis az egyszeri szőlősgazda reflexére emlékeztet, aki, mikor elveri a jég a termését, egy nagy baltával nekiáll kidöntögetni a tőkéket, mondván: "Lássuk uram Isten, mire megyünk ketten együtt!"

Könyörgök, nem lehetne ezt abbahagyni?! Na.... Lécci, lécci, lécci!