Pár decemberi bejegyzés után eléggé alábbhagyott a lelkesedésem a blogolás iránt. Ám most valakitől, akit föltétlenül megbízható hírforrásnak ismerek, olyan hírt hallottam, ami vagy igaz, vagy irtó jól kitalált konteó. 

Állítólag Orbán Ráhel válik. Ez eddig még magánügy lenne, amihez senkinek semmi köze, de ennek a saját lábán álló párnak a közpénzügyei közérdekűvé teszik. Tehát a hír szerint a fiatal pár viszonya helyrehozhatatlanul megromlott, Tiborcznak másik nőtől is született egy gyermeke, Orbán pedig efölötti dühét kivételesen nem a feleségén, hanem személyesen a vején töltötte ki. Ezzel függ össze az is, hogy a férj húsz év fegyházat is megérő üzleti tevékenységét taglaló OLAF-jelentésből, bármilyen szigorú titokként kezelje is azt az ügyészség, pikáns részletek szivárogtak ki. Kormányzati forrásból az ehhez hasonló leleplezések eddig nem sűrűn kerültek napvilágra, ezúttal azonban Orbán kiadta a kilövési engedélyt vejére, aki ezt követően ijedtében meg sem állt egészen Ausztráliáig. A Fidesz kommunikációs gépezete pedig tanácstalan, mert Orbán dühében nem gondolt arra, hogy a közvilágítás-fejlesztési üzletről Lázár tavaly év végén fecsegte el, hogy azt Tiborcczal együtt találták ki. Hódmezővásárhely kísérleti terep volt, az EU vizsgálata már ott is rengeteg szabálytalanságot tárt fel, azt meg élő ember nem hiszi el, hogy a miniszterelnök veje és első számú bizalmasa egy ilyen bulit úgy csinált végig, hogy arról a kormányfőnek lövése sem volt. A Fidesz ezért most hallgat, nem kommunikál, sajtótájékoztatókat sem igen tart, egyetlen ötletük, hogy megpróbálják az egészet Simicskára hárítani, de ez sem megy, mert a Közgép még idejekorán kiszállt a buliból. Simicska ugyanis gazember, de nem hülye. 

Lehetséges, hogy Orbán bukását az fogja okozni, hogy nem bírt hideg fejjel úrrá lenni a dühén?!  

Tudom én, hogy jó ízlést annyi pénzért sem lehet venni, amennyit ő összelopott.
De azért nyugtassatok meg: ugye ez mégsem igaz?!

Hát ez valami pompás...

Legutóbb Haraszti Miklós állt elő a felemelő gondolattal: az ellenzék tegyen le arról, hogy tavasszal megbuktatható az Orbán-kormány, örüljön, ha az újabb 2/3-ot meg tudja akadályozni. 

Miért? Miért?! MIÉRT?!

Megvallom, ha a közvélemény-kutatási adatokat nézem, engem is szorongás fog el. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy tudom: ha egy csapat azzal fut ki a pályára, hogy csak két gólnál többel ne kapjon ki, aligha ússza meg fél tucat alatt. A győzelembe vetett hit hiánya, a vereség elkerülhetetlenségének tudata mindennél biztosabban garantálja az ellenfél diadalát. Akasszanak fel, ha értem, mi a sport a baloldali és liberális értelmiség nem csekély részének abban, hogy minden erejével rombolja a demokraták amúgy sem túl combos reményeit a tavaszi győzelmet illetően.

Nem, nem ezeket a megmondóembereket akarom hibáztatni a demokratikus ellenzék szerencsétlenkedéseiért, viselkedésük azonban mégis az egyszeri szőlősgazda reflexére emlékeztet, aki, mikor elveri a jég a termését, egy nagy baltával nekiáll kidöntögetni a tőkéket, mondván: "Lássuk uram Isten, mire megyünk ketten együtt!"

Könyörgök, nem lehetne ezt abbahagyni?! Na.... Lécci, lécci, lécci!

Vajon mit akarhatott üzenni az MSZP-közeli portál ezzel a rajzzal? 

Hogy a végén mindenki lezuhan, csak a DK marad fönn?

Úgy látszik, nem ment el még mindenkinek az esze; az atv szavazásán részvevők 2/3-a úgy gondolja, hogy a baloldalnak nem kell részt vennie a Jobbik tüntetésén:

https://atv.duelbox.com/heti-naplo

Szögezzük le: amit a Fidesz a független intézmények megszállásával, azokat politikai bunkósbotnak fölhasználva tesz, az tűrhetetlen. Akkor is tűrhetetlen, ha a Jobbik ellen fordítja őket. Bármikor szívesen elmegyek tüntetni a Fidesz önkényuralma ellen nappal vagy este, fáklyával vagy anélkül. Ha a Jobbikot ért jogtalanság ellen önálló tüntetést szervezett volna az LMP, a Momentum és az Együtt, biz' Isten ott menetelnék velük. Vajon miért nem tették? Tényleg úgy gondolják, hogy égőbb 50 demokratával tüntetni, mint ezer nácival?

De hogy én együtt tüntessek a menekültekre hajtóvadászatot tartó Toroczkayval meg a zsidókat listázni akaró Gyöngyösi Mártonnal? Vonuljak Árpád-sávos lobogók  alatt, "Heil Hitler" -t üvöltöző, EU-zászlót égető bőrfejűek között? A cigányverő, a homofób, a szegregált oktatást preferáló, a kémiai kasztrálást hirdető Jobbikkal vállaljak szolidaritást? Hogy Morvai Krisztina húzza a száját, amiért együtt kell tüntetnie vekem?!

Na, ne!

Ismétlem: bármikor kiállok a demokrácia mellett, még ha azt már sikerült is eltaposni; boldogan utcára vonulok a már régen fölszámolt jogállamért; ott és olyan formában emelem föl a szavam Orbán diktatúrája ellen, ahová hívnak, és ahogyan a többiek teszik. 

De a Jobbikkal együtt nem tüntetek. Akkor inkább kivándorolok. 

Pedig lehetett volna ezt normálisan is… 

Lássuk be: az Együtt-PM szövetségnek eleve nem volt sok esélye arra, hogy megugorja az 5%-ot. (Ne tessék kijavítani, hogy 10, annyi eszük nyilván lett volna, hogy bejegyeztetnek egy választási pártot és annak égisze alatt indulnak.) A legvalószínűbb forgatókönyv szerint szereztek volna 2-3%-ot, ennyivel is csökkentve a demokratikus kormányváltást segítő ellenzéki szavazatok számát. Innen nézve tehát nem volt teljesen indokolatlan a PM és Karácsony Gergő részéről, hogy kiugrottak ebből a párosból és új, egyelőre erősebbnek tűnő szövetséges után néztek. 

Na, de így?! 

Mindenekelőtt kár volt hátba döfni a meglévő, és kész helyzet elé állítani a reménybeli szövetségeseket. Legalább annyit lehetett volna tanulni Botka egy évvel ezelőtti színrelépéséből, hogy a „sikeres települési polgármester vagyok, mostantól pedig a ti közös miniszterelnök-jelöltetek, a szocikkal már lepacsiztam, hogy beállhattok mögém, ha vállaljátok az ő programjukat, a közös jelölteket, a közös listát, és még pár olyan feltételt, amit nem tudtok és nem is akartok teljesíteni” stílusú belépő kevés sikerrel kecsegtet. Botkának ezt követően 9 hónapig sikerült húznia, Karácsonynak legföljebb 4 hónapra van esélye, bár valószínűbb, hogy csak 4 napra.

Ehelyett például le lehetett volna ülni tárgyalni. Az MSZP-vel, a DK-val, az Együttel, sőt, az LMP-vel is, ha már kiszivárgott, hogy annak kongresszusa fölhatalmazta a pártvezetést, hogy az együttműködésről párbeszédet folytasson a többi ellenzéki párttal. Azt lehetett volna mondani, hogy „mi úgy döntöttünk, az MSZP-be olvadunk be, ti pedig, Juhi, válasszatok: jöttök velünk, mentek a DK-hoz, ami holnap fog összeborulni pártotok korábbi, aktív és hadra fogható felével, a Szolidaritással, esetleg az LMP-hez, amivel amúgy is létre akartátok hozni az Új Pólust.” Így létrejött volna három, nagyjából hasonló erejű tömörülés; mindegyik kapott volna 27 választókerületet, hogy listát tudjon álltani, a maradék 25 arányos szétosztásával pedig be lehetett volna állítani a pillanatnyi erőviszonyokat. Lett volna három lista, amelyek mindegyike magabiztosan hozta volna a bejutási küszöböt, az egyik miniszterelnök-jelöltje Karácsony, a másiké Szél, a harmadik vagy meggondolja magát és állít jelöltet még a választás előtt, vagy nem, ellenzéki győzelem esetén mindenesetre az adja a kormányfőt, amelyiknek listája a legtöbb szavazatot kapta. Persze, ez így az MSZP-nek aligha felelt volna meg, hiszen nekik közös listára és miniszterelnök-jelöltre van szükségük ahhoz, hogy még egy darabig megpróbálhassák leplezni: 27 évvel a rendszerváltás után megszűntek a baloldal vezető ereje lenni. A győzelmi stratégiáról szóló bullshit nyilvánvalóan puszta porhintés: egyszerű üzleti tranzakció jött létre, amelynek keretében Karácsony eladta magát és a pártját a szociknak három mandátumért, azok viszont olcsón szereztek maguknak egy miniszterelnök-jelöltet, éspedig az (egyelőre még) legnépszerűbb ellenzéki politikus személyében. 

Persze, így sem lehetett volna megúszni a pikírt beszólásokat arról, hogy Karácsony öt éve még jobban utálta a szocikat, mint a Fideszt, hogy négy éve ugyanehhez még tetemes mennyiségű Unicumra volt szüksége, hogy még pár nappal ezelőtt is az ellenzék sokszínűségének kívánatos megőrzéséről és ennek ürügyén a koordinált indulásról szónokolt, és írt alá Molnár Gyulának szóló levelet Gyurcsánnyal és Juhásszal közösen. Akkor viszont ezek a beszólások legalább csak az ellenféltől és nem a reménybeli szövetségesektől érkeztek volna. 

Ha pedig az előkészítés bakijai tragikusak, akkor a kivitelezéséi egyenesen bohózatba illőek voltak. A Botka – Lattmann – Balázs – Karácsony sor kínosan emlékeztet a 2009-es miniszterelnök-jelölti castingra. A jeles eseményre a párt egy olyan kampányvideóval fordult rá, ami azzal remélte rávenni a választókat az MSZP támogatására, hogy „elfogyott az energia, a lelkesedés, a levegő” – kell-e ennél mozgósítóbb erejű hívó szó a Fidesz nyomasztó fölénye miatt amúgy is fásult és csalódott baloldali szavazónak?! A pusztító hatású mémek gyártása persze azonnal beindult, amit a szocialisták azzal reméltek kivédeni, hogy egyik ölbéli blogjukkal „hátborzongatóan jó”-nak minősíttették a klipet. Ráadásul a filmben emlegetett erőnek és a választott „elszántság” szlogennek kellemetlen áthallása van a nyáron alakult és a Jobbiktól mérföldekkel szélsőjobbra álló, náci Erő és Elszántság Mozgalom nevével. Mindezek után pedig a rendezvényen a párt elnöke Bangóné Borbély Ildikót, akivel másfél éve ül együtt az elnökségben, Borbélyné Bangó Ildikó néven szólította a színpadra, az újsütetű miniszterelnök-jelöltet pedig, mint az Együtt elnökét mutatta be. 

Az eddig is ismert volt, hogy Karácsony anyukája nem tudja, melyik pártban politizál a fia. Ám hogy az őt miniszterelnöknek jelölő MSZP elnöke sem tudja, az mégis durva…